4. Kizártam azokat az embereket, akik nem adnak helyet nekem
Személy szerint ez volt a legnehezebb része az Emberi Adakozó Szindrómából való gyógyulásnak. Amikor elkezdesz határokat húzni és tisztelni a Tudásodat, az emberek elkerülhetetlenül viselkedni fognak. A régi éned azért létezett, hogy őket szolgálja. Az új éned szilárdan kiáll az autonómiád mellett. A változás mindenki számára kellemetlen, de különösen azok számára, akiknek hasznára vált, ahogyan a dolgok korábban voltak.
Ők fenyegetve fogják érezni magukat a fejlődésed miatt. Neheztelni fognak rád, amiért többé nem vagy hajlandó kicsivé tenni magad, hogy ők nagyot alkothassanak. Vonaglani fognak a tükör láttán, amit eléjük tartasz: „Ez az ember megváltozott” – mondja a tükörkép. „Hajlandó vagyok én is változni velük együtt?” Néhányan igen. A legtöbbjük nem. Ez rendben van. Hagyjuk őket elmenni.
Hiszem, hogy azért vagyunk a földön, hogy egymást szolgáljuk – de mi.. nem szolgálunk valakit, ha minden kellemetlenségét magunkba szívjuk. Ehelyett felmentjük őket a felelősségük alól. Megakadályozzuk őket a leckék megtanulásában. Megakadályozzuk őket abban, hogy a lehető legjobb emberré váljanak. Megtanultam, hogy először önmagamat tiszteljem, hogy megismerjem a bennem rejlő értéket. Az integritás és a teljesség e téréből kiindulva nem kötelességből szolgálok másokat, hanem azért, mert őszintén akarom.
[wprpi post=”1″ icon=”show” cat_id=”40″]