A férjem és én már majdnem nyolc éve élünk a miénkben. Mindkét előző házasságunk felbomlása(i)n átkúsztuk magunkat (miközben együtt voltunk, ami valószínűleg nem a legbölcsebb módja a dolgok elkezdésének).
Túléltük a tinédzserek és két kisbaba felnevelését (bár csak épphogy). Apró lakás, valamivel kevésbé apró lakás, lakásvásárlás, újabb lakásvásárlás – győztünk.
Gyakorlatilag átvészeltük, hogy elkezdtem egy munkát a hospice-ban, aztán felmondtam a hospice-ban, majd elkezdtem a jelenlegi munkámat. Kibírtuk, hogy ő szó szerint minden héten (már majdnem kilenc éve) heti három napot dolgozik távol otthonról.
Túljutottunk a hétéves viszketésen. Még a lesújtó Oroszlán/Skorpió esélyeket is legyőztük.
Kitartottunk. Túl sokáig. Úgy értem, nyolc és fél évig? Nem. Itt az ideje, hogy ennek egyszer és mindenkorra vége legyen.
A házasság végének biztos módja? Tetováltassátok egymásra a neveteket.
Ez megteszi. Nézd, a CDC jelentése szerint a házasságok majdnem fele válással végződik, és én csak megpróbálom felgyorsítani a folyamatot. Végre vége. Tudom, hogy vége, mert legalább három ember mondta nekem, hogy ha a partnered nevét tetováltatod bárhova a testedre (de különösen, ha látható), akkor a kapcsolatod szét fog esni. A tetoválás egyébként nem újdonság, a pew Research Center statisztikái szerint az amerikaiak 32%-ának van tetoválása.
