Mintha a sors súgna neked előre: „Figyelj, erre még szükséged lesz.” Te pedig hallgatsz rá. Ez az állandó készenlét az életed ritmusa. Nem félelemből fakad, hanem mély belső felelősségérzetből – abból, hogy tudod: ha valami történik, neked kell tudni, mit kell tenni.
A Szűz sosem áll meg.
Te sem. Folyamatosan figyeled magad, elemzed a világot, észreveszed a hiányosságokat – nemcsak másokban, hanem önmagadban is. Ez a belső feszültség nem gyengít, hanem formál. Tanulsz, fejlődsz, finomítod önmagad. Nincs két találkozás, ahol ugyanaz a Szűz lennél: hol éles eszű és szellemes, hol nyugodt és megfigyelő, hol pedig mélyen intuitív.
Mégis, bármennyit fejlődsz, benned él egy halk, de makacs érzés: „Ez még nem elég.” Mintha mindig lenne egy következő szint, egy újabb lépcsőfok. Ironikus módon pont ez tesz téged kivételessé – miközben egyre jobbá válsz az életben, te mégis tovább hajtod magad. Ez az örök belső késztetés egyszerre az áldásod és a kihívásod.
Néha azonban alábecsülöd önmagad. A túlzott óvatosság, a „még nem vagyok kész” érzése visszatarthat attól, hogy belépj a saját erőd terébe. Legyen szó munkáról, hivatásról vagy szerelemről, hajlamos vagy kivárni – túl sokáig. Pedig amikor az élet végül rákényszerít, hogy lépj, akkor történik meg az igazi átalakulás. Ilyenkor jössz rá, milyen hatalmas erő lakozik benned.
Ha Szűz vagy, ideje emlékeztetned magad: tudásod van, képességeid vannak, és olyan belső tekintéllyel rendelkezel, amit kevesen. Nem kell engedélyt kérned ahhoz, hogy a saját utadra lépj. Lehet, hogy felkészületlennek érzed magad – de ez csak illúzió. Amikor mersz ugrani, akkor nemcsak a saját életedben hozol változást, hanem mások számára is fényt gyújtasz a rendetlenségben.
Te vagy az, aki csendben tartja egyben a világot. És talán itt az ideje, hogy ezt végre te is felismerd.
